<?xml version="1.0" encoding="utf-8"?>
<document>
<s id="1">(Judik Etelt 1918 októberében az első spanyolnátha-járvány vitte el.</s>
<s id="2">De az istennő most sem volt megelégedve.</s>
<s id="3">A mama bízott meg, hogy szedjek össze egy csomót herbateának a télre.</s>
<s id="4">Száguld a mén, előtte fogyva fogy Az út, elsurran minden mellette, Fa és bokor, nem megy már véle más, Mint pusztaság s az űzők serege.</s>
<s id="5">Talán félórát is futottak.</s>
<s id="6">Hogyne?</s>
<s id="7">Haladott az idő, szép őszi világ jött, Vetkeződő fákon aszú levél zörgött; Szétfoszlott a nyári sűrü erdő titka, Hangját is elveszte megőszült csalitja.</s>
<s id="8">Aztán a kezét fölemelte, és nekem nyújtotta: - Jó ember vagy.</s>
<s id="9">Föl akart állani.</s>
<s id="10">Információ erről a kiadásról Naponként árvább egy reménynyel, S egy csalódással gazdagabb, Szivünkből ekként fogy az élet, Cseppenként igy fogy, igy apad.</s>
<s id="11">Mindegyik angyal hófehér ruhában, aranyos lengő hajjal.</s>
<s id="12">Információ erről a kiadásról Mint a harmatozó reggel nedvébe förösztett Rózsa, mikor büszkén nyitja piros kebelét, Olyan az én kedves Lollym mézajka, midőn még Éjjeli csókomnak nedvivel ázva ragyog.</s>
<s id="13">Virágot, múltat lenyelt a hinár, magános élted undorult sivár, és vándorolsz, mint koldus-ivadékok.</s>
<s id="14">A BÁBJÁTÉKOS Csak erre, erre, kedves jó urak, Mindjárt kezdődik az előadás.</s>
<s id="15">Isten teremtett négy lábbal kutyát, S kettőre áll az, néha legalább; E nyomorultaknak két lába van, Négykézláb másznak mégis untalan.</s>
<s id="16">(Vö. 60.)</s>
<s id="17">És szerencsétlen áldozatát, Vékony György cementmunkás özvegyét magával vitte Pomázra, ahol egy kertes házat, két malacot, kotlós tyúkot tizenkét csirkével, egy pár galambot és nőstény házinyulat vásárolt, amely éppen fiadzás előtt állott.</s>
<s id="18">Ugy-e, megijesztettelek akkor?</s>
<s id="19">Oltár áll-e ismét a zászlónál, Melyhez nő s agg búcsúképen jár, Pazaran szórván reá fillérét, Melytől áldást a hazára vár?</s>
<s id="20">Újra Gueliz felé vitte a taxi.</s>
<s id="21">Egyszer csak kiugrik a kocsiból.</s>
<s id="22">Thaisz bejött egy délelőtt.</s>
<s id="23">Szaporán szedik vékony lábukat, mintha ostor pattogna mögöttük.</s>
<s id="24">Biztattam és letettem egy darabban: A gyepre raktam, hogy ne törjön el, Ha fel nem kelt, még most is ott hever...</s>
<s id="25">Tőre, tollas fövege és aranyos szögekkel kivert arab bőrcsizmája szebb volt, mint a többi udvaroncé.</s>
<s id="26">De a fölény éppen ebben rejlik: ridegnek mutatkozni, mint maga az élet és a sors: élet és sors képét ölteni fel s azoknak nevében szólni emberről és emberi nyomorúságról.</s>
<s id="27">Az én kedves szeretőmtül megválok, A melly dolgot én eléggé sajnálok; Többé veled, szép kincsem, nem sétálok, Nyugodalmat más helyen nem találok.</s>
<s id="28">De a hajók rozogák, és a kalózok a felét szétlopkodták.</s>
<s id="29">Szegény lakója szív mint sebzi bent Magát halálra s száll le-föl szünetlen, És keze is rezg a szív verte mellen. Dühhel telék el, semmi szánalommal: Kivívni vágyik szép várát azonnal.</s>
<s id="30">Rebesgetnek is valamit: "a farkas, a farkas".</s>
<s id="31">Lábai reszketnek szörnyű terhöknek alatta.</s>
<s id="32">Egyszer aztán el is értük a tíz decilitert.</s>
<s id="33">Visz.</s>
<s id="34">A jövendő társadalmának ez a fantasztikus rajza – egy olyan időben, amikor a proletariátus még nagyon fejletlen, tehát maga is még fantasztikusan fogja fel saját helyzetét – a társadalom általános átalakítására irányuló első, sejtelem sugallta törekvéseinek felel meg.</s>
<s id="35">(Nem sokkal később Leopoldus császár is így mondatta a misék százait Zrínyiért és Frangepánért - futotta a kincseikből.)</s>
<s id="36">Szűzies, önzetlen és bájosan szemérmetlen szerelme ellenállhatlan biztonsággal szerelmet keltett bennem.</s>
<s id="37">Hát ez lett az ő nászágyuk, ez a szörnyű ágy?...</s>
<s id="38">Hisz így még bájolóbb Etelke!</s>
<s id="39">Cselekménye könnyen áttekinthető és könnyen elmondható: György diák megbukik a matúrán, pótérettségire készül, egészen magára maradva egy félreeső vidéki kúrián, ahonnan a háznép Anna-bálra ment a szomszédos városba György húgocskájának a kedvéért, aki ezúttal bálozik először.</s>
<s id="40">Illy alternativai keresztuton, egy Szetényi Ignácznak nem lehete kétes a választás.</s>
<s id="41">Az árnyékon futkostak, mert a nap melegen fűzött a másik oldalra.</s>
<s id="42">Nemes vad voltál hínár-rengetegben, Hol mindig áll a hajtás, csapda int, Hol az igaz magyarság mindig ellen S elvérzenek legméltóbb álmaink.</s>
<s id="43">Csupa lélek; mindent megért és mindent megbocsát.</s>
<s id="44">A tiszta, édes és lágy ételt ízletes és kellemes legyen megenni, félig töltse meg a gyomrot - ezt Mítáháraként, vagy szabályozott táplálkozásként ismerik.</s>
<s id="45">Negropontes valóban még a délelőtti grape-fruitja mellé olvasta a cikket, és szörnyű módon megrémült, amikor a gyöngyöt meglátta.</s>
<s id="46">A "te"-k, ha okuk, módjuk, alkalmuk van rá, mind született és kifejezett intimitásuk mellett is megfojtják, lelövik, megcsalják, elejtik és semmibe sem veszik egymást.</s>
<s id="47">Majd ha kitavaszodik...</s>
<s id="48">Barátai Musagetésznek nevezték, és Novalis a "költészet földi helytartójá"-nak.</s>
<s id="49">Ezek még nem [ 41 ]ismernek ; azt gondolhatnák rólam, amit akarnak.</s>
<s id="50">Timéa nyitott ajtóknál aluszik, s ön tudja jól, hogy én keresztüljárhatok a szobáján.</s>
<s id="51">A) A tavasz leszáll; 1. lehell, a hó elolvad; 2. lehell, az árvíz megszűnik; 3. lehell, a zőldségek és virágok kiújúlnak.</s>
<s id="52">Majd futni kezdett bőszen, esztelen S nem látta vad lázától ezalatt, Hogy, amitől oly céltalan szaladt, Egy holt fa volt csupán a réteken. Nap, hó múlt.</s>
<s id="53">A csendőr gondolkozott, találgatta magában: megmondjam, ne mondjam? - de mikor végignézett a fiatal ember szelid, szomoru arczán, mégis elmondta. - Látod fiam, szomoru ez, én voltam éppen az, a kivel összejött az öreg.</s>
<s id="54">A paraszt torkonragadta és vadul ordított.</s>
<s id="55">Az asszony tehát fehér harisnyás lábait kihúzta a papucsokból, s nesztelenül, tolvajmódra visszalopta a kosarakat a folyosóra...</s>
<s id="56">Kínos összeütközésbe kerül ifjúkora nagy bálványával, Voltaire-rel, 1760–1765: Tauenzien tábornok titkára Breslauban, megismeri a háborús világot.</s>
<s id="57">Tanulmányozás közben ráakadtam a sokat keresett napút színeinek világító fokozatára.</s>
<s id="58">Rákóczi verekedett ott a labancokkal.</s>
<s id="59">Ám a csonka test mégis izzik, mint a lámpa, melybe mintegy visszacsavarva ég nézése.</s>
<s id="60">Információ erről a kiadásról Napkelet, 1927. július.</s>
<s id="61">Pompás szem ez és pompás kéz, amely ─ így mondják ─ kora szíve verését érzi. A szakember: Mindez igaz, s hogy igaz: szükségszerűen egyebet is jelent: hogy az egészen kiváltságos, tragikusan egyedülvaló embersorsok ritkán fogják meg.</s>
<s id="62">Cikk A Szervezet tagjai megegyeznek abban, hogy a Biztonsági Tanács határozatait a jelen Alapokmánynak megfelelően elfogadják és végrehajtják.</s>
<s id="63">Mi lesz ezekkel? - Aztán járta a tanárokat s egyszer, a mikor délben tapogatva vak módjára kereste maga előtt a kést az abroszon, elszólta magát: - Én vakon nem élek, fiam.</s>
<s id="64">Arcom halványfehér; és gond ül szemeim alatt.</s>
<s id="65">Ebben a pillanatban felbukkant a cigányprímás barna feje, s pár perc múlva a sóhajtó inas már ki is hordta az asztalt, s a tánc elkezdődhetett.</s>
<s id="66">Aki a 64. § esetében a szerzői jogot a megrendelő jogainak sérelmével gyakorolja vagy bitorolja, az köteles az okozott kárt a megrendelőnek is a 18. § értelmében megtéríteni és a 18. §-ban megállapított büntetéssel büntetendő.</s>
<s id="67">– Azt bízd rám, – szólt olyan hangon, mintha titkai volnának.</s>
<s id="68">Percig sem pihent.</s>
<s id="69">Akármily fáradt, nincs aludni kedve, Ugy szitja a sok rejtelem s titok: Egy vérten sárkány, tűzben hengeredve A lángot iszsza, a melyben forog, Ott emberkart harap meg szörnyű medve, S torkából a párolgó vér csorog.</s>
<s id="70">Tavaly katonaság volt a faluban és egy káplárt hozzájok szállásoltak.</s>
<s id="71">Hej, huj! nem jól tetszik, Mert kedvesem halva fekszik.</s>
<s id="72">Izidor apja László volt, egy dühös kuruc, jeles lótenyésztő, mérges megyei szónok, amellett szenvedélyes kártyás.</s>
<s id="73">Most viszik a házakból a halottakat...</s>
<s id="74">Ha még egyszer rád ülök, A mig csak fel nem dülök, Rajtad ülök.</s>
<s id="75">Ilyenkor nyil meg előttem a katlan, melyben a bűnök vörös lángja forr; az aljas vágyak és a fenkölt vétkek nagy hordójában érik most a bor...</s>
<s id="76">Csak egy nagy füstölt sódart vett, amely lehetett volna fából is, agyon lehetett volna vele ütni egy bivalyt.</s>
<s id="77">Körülnéztem, mit lehetne bútoraim közül értékesíteni?</s>
<s id="78">Bradley felébredt. - Mit szólsz - kérdezte -, hogy az őrjárat még nem tért vissza?</s>
<s id="79">Hiven szerettem.</s>
<s id="80">Csak halk éjfélutáni éjszakán, Mint szunnyadó kedvest meleg leány, Cirógatja gyötört szivük az álom.</s>
<s id="81">Ami Rousseau a prózában, az Burns a költészet magasabb közegében.</s>
<s id="82">— Igenis.</s>
<s id="83">Több tudósunk azt állítja, hogy a kuruc-dalok szövege nem eredeti.</s>
<s id="84">Isten! ez életnek, haj! e kínosnak adója, Átkot nem mondok létemre, de meg ne neheztelj, Hogy jóvoltodnak hálámat sírva nyögöm ki És napodat, melynek fényét bajaimra deríted, Régi keservemmel küzdvén bujdosva kerűlöm.</s>
<s id="85">Az utolsó nemesi fölkeléssel is így vagyunk.</s>
<s id="86">Tudjuk, hogy Reguly e terveit nem valósíthatta meg.</s>
<s id="87">És pislog.</s>
<s id="88">A férfinél ezek a narcissztikus örömök már elkoptak.</s>
<s id="89">Egy utcai villanylámpa alatt - félúton találkoztak.</s>
<s id="90">Azt is tudta más részt, hogy e titkos hevet Hideg tanácscsal már kihűtni nem lehet, Sem elnyomni többé... ki illyet akarna: Tűzokádó hegyet tenyérrel takarna.</s>
<s id="91">S láttam hasonló kört Míg ködös éj volt ─ Az is az égre tört, Noha fehér volt.</s>
<s id="92">Ön sem?...</s>
<s id="93">Teréz a kezében tartott kosárkát fülénél fogva a fejfára akasztotta s mialatt az almákat az ölébe szórta, ezt mondta: - Szegény fiú, most már megbocsátom neki, hogy cserben hagyott téged. - Különös ember volt.</s>
<s id="94">A mester persze megrázta érte.</s>
<s id="95">1260 július 12-én keltek át a magyarok és az István herczeg vezetése alatt álló kúnok azonnal meg is kezdték a támadást.</s>
<s id="96">Mert Dalima tud szeretni; Dalimának szíve éledt, És a hetedhét országon Legszebb pár meglelte egymást.</s>
<s id="97">A báró egy percig mozdulatlanul nézte.</s>
<s id="98">A masérozás kész pokol, A tábor unalom.</s>