Hátlap Leírása Deák Ferenc Tervezte Bognár György Tervezés dátuma 1994.
{{{Опис}}} {{{Країна}}} Номінал {{{Номінал}}} {{{Валюта}}} Аверс Реверс

Taninecz István (ukránul: Танiнець Степан Васильйович;) 1927. december 26. – 2001. május 27., 1947 és 1951 között tízszeres ukrán könnyűatlétikai bajnok.
Танiнець Степан Васильйович ( 26 грудня 1927, мiсто Свалява, Подкарпатська Русь, Чехословаччина – 27 травня 2001, мiсто Будапешт, Угорщина) протягом з 1947 - 1951 рр. був десятиразовим чемпiоном Украiни, призером першостi СРСР, багаторазовим чемпiоном та призером змагань у рамках першостi республiканських, центральних рад ДСТ «Спартак», «Бiльшовик», «Наука», чемпiоном та рекордсменом Закарпаття.
Apja, Taninecz László (1893-1949), anyja, Tellinger Teréz (1902-1955) vendéglőtulajdonosok voltak. Sportolni már a negyvenes évek elején, a Munkácsi Gimnáziumban kezdett.
Батько, Танiнець Василiй Васильйович (1993-1949), мати, Теллингер Терезiя Михайлiвна (1902-1955) були пiдприемцями i вели своэ ресторанне господарьство у мiстi Свалявi.
Síelt és gyorskorcsolyázott, kisegítette a röplabdázókat és a kosárlabdázókat is.
Молодий Степан ще на початку сорокових рокiв у Мункачевькiй гiмназii почав займатися спортом.
Első sorban a súlylökést és a magasugrást kedvelte, de kedvenc sportágát, a kosárlabdát sem hanyagolta el.
Захоплювався лижами i ковзанами, волейболом та баскетболом, а також i легкою атлетикою.
1947-ben sikeresen felvételizett az Ungvári Állami Egyetemre.
У 1947 роцi успiшно поступив в Ужгородський Державний Унiверситет на кафедру хiмii, який закiнчив.
1952-ben befejezte az Ungvári Egyetemet, és mint vegyészmérnök, majd később energetikusként dolgozott ungvári vállalatoknál.
у 1952 роцi. З 1952 по 1988 року працював на рiзних пiдприэмствах Ужгороду, як iнженер-хiмик, энергетик, потiм головний энергетик та головний iнженер.
1954-ben összeházasodott Rády Irénnel (1931-2015).
У 1954 роцi одружився з Радi Iриной Йосипiвной (1931-2015).
Két gyermekük született, István (1955) és Katalin (1958).
В цьому шлюбi народилося двое дiтей: син Степан (1955 року) та дочка Катерина (1958 року).
1988-ban Taninecz István és felesége már nyugdíjasokként áttelepültek Magyarországra, Budapestre, ahol mindkét gyermekük élt családjukkal.
У 1988 роцi Степан Васильйович з своэю дружиною перебуваючи на пенсii переiхали на постiйне життя в Угорщину, де вже жили iх дiти зi своiми сiмьями.
Az atlétika mellett döntött, amikor 1947-ben az Ukrán Köztársaság ifjúsági bajnokságán súlylökésben aranyérmes lett.
У спортi вибiр було зроблено у 1947-му роцi, коли на юнацькому першостi Украiни, йому здалося перемогти у штовханнi ядра. У тому, що вибiр правильний, переконав час. Вже в 1948 роцi Танiнець повертаэться з чемпiонату республiки з двома золотими медалями – за перемогу в бiгу на 200 i 400 метрiв з бар’эрами.
Egy év múlva Kijevben a „Szpartak” sportegyesület tagjaként már a felnőttek között bizonyított.
А всього в колекцii Степана Васильйовича десять титулiв чемпiона республiки. В тому ж 1948 роцi у складi збiрноi команди Укрради ДСТ «Спартак» вiн виграэ спартакiвську першiсть краiни в естафетi 4х100 м. Успiшно виступав Танiнець i в бiгу на 110 метрiв з бар’эрами, а також в «гладкому» бiгу на 400 метрiв та в десятиборствi.
1950. október 19–20-án ismét versenyzett Kijevben az Ukrán bajnokságon és javítva előző eredményein 200 és 400 méteres gátfutásban első helyen végzett. 1951 februárjában Kijevben megrendezték az első köztársasági téli bajnokságot, ahol 110 méteres gátfutásban Taninecz István győzött.
Вищим своiм досягненням вважаю титул чемпiона Украiни в десятиборствi у 1951 роцi, - розповiдав Степан Васильйович. – Десятиборство по праву називають вiнцем легкоi атлетики, це дуже складна дисциплiна.
Az 1951. év eredményes volt Taninecz számára, mert sorra nyerte a versenyeket. Kijevben július 14-15-én, tíztusázó versenyben 6157 ponttal ismét ukrán bajnok lett.
У 1951 роцi Танiнець Степан Васильйович входив у десятку кращих легкоатлетiв СРСР в бiгу на 110 м з бар’эрами (4 мicце) та з десятиборства (5 мiсце).
A következő három győzelmét július végén szerezte: 400 méteres futásban, majd 200 és 110 méteres gátfutásban.
Тiльки шкодувати можна, що у тому 1951 роцi, пiсля тяжкоi травми вiн змушений був залишити великий спорт, адже йому тодi було лише 23 роки...
Így 1951. július 31-én már tízszeres ukrán bajnoknak mondhatta magát.
Вiн був i залишаэться чи не найтитулованiшим спортсменом закарпатськоi легкоатлетики.
Súlylökés - ifjúsági ukrán bajnokság - 10,55m - Kijev - 1948 200m gátfutás - ukrán bajnokság - 26,5mp - Kijev - 1948 400m gátfutás - ukrán bajnokság - 59,2mp - Kijev - 1948 200m gátfutás - ukrán bajnokság - 26,4mp - Kijev - 1950 400m gátfutás - ukrán bajnokság - 58,5mp - Kijev - 1950 110m gátfutás - ukrán bajnokság - 16,5mp - Kijev - 1951 Tíztusa - ukrán bajnokság - 6157pont - Kijev - 1951 400m gyorsfutás - ukrán bajnokság - 51,5mp - Kijev - 1951 200m gátfutás - ukrán bajnokság - 25,4mp (Kijev 1951) 110m gátfutás - ukrán bajnokság - 15,4mp (Kijev 1951)
Штовхання - молодіжний чемпіонат України - 10,55 м Київ - 1948 200м з бар'єрами - чемпіонат України - 26,5 МП - Київ - 1948 400м з бар'єрами - чемпіонат України - 59,2 МП - Київ - 1948 200м з бар'єрами - чемпіонат України - 26,4 МП - Київ - 1950 400м з бар'єрами - чемпіонат України - 58,5 МП - Київ - 1950 110 з бар'єрами - чемпіонат України - 16,5 МП - Київ - 1951 Десятиборство - український чемпіонат - 6157pont - Київ - 1951 400м забіг - чемпіонат України - 51,5 МП - Київ - 1951 200м з бар'єрами - чемпіонат України - 25,4 сек (Київ, 1951) 110 з бар'єрами - чемпіонат України - 15,4 МП (Київ, 1951)
Kárpáti Igaz Szó (161 szám, 1981. július 14, kedd) Fedák László cikksorozata: A kárpátontúli sport történetéből.
Закарпатский Калейдоскоп (№2, 8 сiчня 1988 року) Василь Федак.
25. A tízszeres Bajnok.
Спортивна Мозаiка.
Закарпатский Калейдоскоп (№2, 8 сiчня 1988 року) Василь Федак. Спортивна Мозаiка. Закарпатская Правда (№27, стр.4, 2 февраля 1988 года, вторник) К.Сергеев.
Закарпатськая Правда (№27, стр.4, 2 февраля 1988 года, вторник) К.Сергеев.
Страницы Истории.
Сторiнки Iсторii.
Десятикратный Чемпион.
Десятиразовий Чемпiон.
Taninecz István Portré Istvánról 1951-ben Született 1927. december 26. Szolyva Elhunyt 2001. május 27. (73 évesen) Budapest Házastársa Rády Irén Gyermekei Katalin István Szülei Taninecz László Tellinger Teréz
Танiнець Степан Васильйович
Vágner László (Vencsellő, 1955. december 24.–?) magyar nemzetközi labdarúgó-játékvezető.
Ласло Вагнер (Vágner László, Венчелло, 24 грудня 1955) - угорський футбольний арбітр.
Civil foglalkozásként hivatásos katona, alezredes, nyugdíjas.
Професійний військовий, підполковник у відставці.
Több nemzetek közötti válogatott, valamint Intertotó-kupa, UEFA-kupa, Európa-liga és UEFA-bajnokok ligája klubmérkőzéseket vezetett, vagy működő társának 4. bíróként segített. Az MLSZ JT nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően 1992-ben Puhl Sándor társaságában elsőként a katari nemzeti bajnokságban tevékenykedett. Több nemzetek közötti válogatott, valamint UEFA-kupa, Kupagyőztesek Európa-kupája és UEFA-bajnokok ligája klubmérkőzést vezetett.
1991 року став арбітром ФІФА і став обслуговувати міжнародні турніри, включаючи Кубок Інтеротото, Кубок УЄФА , Лігу Європи та Лігу чемпіонів УЄФА, і став у 1990-х другим найкращим арбітром Угорщини після легендарного Шандора Пуля.
Állandó partjelzői, Ring János és Tompos Zoltán voltak, tartalék játékvezetőként pedig Vad István és Tóth Vencel kísérte nemzetközi mérkőzésekre. A 90-es években Puhl Sándor mellett a második számú, de az egyik legsikeresebb magyar játékvezető. A magyar nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával Zsolt Istvánnal párban a 4. helyet foglalja el 11 találkozó szolgálatával.
У 1998 році був у списку арбітрів на чемпіонаті світу , де відсудив два матчі групового етапу, після чогоЛасло закінчив суддівську кар'єру, обслуживши загалом 50 міжнародних матчів..
Gyerekkorában, mint a fiatalok többsége futballozott, a Miskolci Vasutasban volt igazolt labdarúgó, ahol jobbára kapusként számítottak rá.
Будучи дитиною, грав у футбол в команді "Мішкольц" , де був переважно воротарем.
A katonai főiskolára történő felvétel véget vetett labdarúgó pályafutásának, viszont járőrbajnokságban és katonai háromtusában hadsereg-bajnoki címet szerzett.
Вступивши до військового коледжу завершив свою футбольну кар'єру.
Eleinte szolgálati helyén, Székesfehérvárott, majd 1985-ben a Budapesti Labdarúgó-szövetség (BLSZ) JB keretében működött. Ebben az időben a FIFA olyan játékvezetőket keresett, akik nagy futásmennyiséggel rendelkeztek. Kürti Imre BLSZ JB elnök beajánlotta Szlávik Andrásnak, az akkori Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) JB elnökének, aki az egyik mérkőzését megtekintve soron kívül felemelte az országos keretbe.
Іспит він склав у 1973 році і спочатку працював у Секешфегерварі, а з 1985 року - у Будапештській футбольній асоціації (BLSZ).
Emellett minden héten négy-öt alkalommal úszott, és egész évben szaunázott. Az 1998-as labdarúgó világbajnokság évének végén befejezte aktív nemzeti játékvezetői tevékenységét. Foglalkoztatására jellemző, hogy az 1991/1992-es bajnoki idényben Puhl Sándorral együtt 16–16 mérkőzést, az 1995/1996-osban 20-at, az 1996/1997-esben 22-t, az 1997/1998-asban 22-t, az 1998 őszi idényben 11-et dirigálhatott.
У 1989 році він став обслуговувати матчі вищого дивізіону чемпіонату Угорщини, пропрацювавши загалом у 168 іграх.
Somogyi Győző (Budapest, 1942. július 28. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar grafikus és festő kiváló művész.
Somogyi Győző ( Будапешт , 28 липня 1942 -) є угорськім видатним художником графіком, нагородженим Кошутською преміїєю, має титул художника нації .
A magyar történelmi viseleteket, a népi építészetet kutatja és rajzolja.
Він досліджує та малює угорські історичні костюми, народну архітектуру.
A Magyar Művészeti Akadémia tagja (1997).
Член Угорської академії мистецтв (1997).
2006 • A nagy visszatérők,[3] Nagykőrösi Arany János Művelődési Központ, Nagykőrös 2008 • A Nap utcai fiúk - Szomjas György 12 játékfilmjének képeire 12 művész válaszol, Forrás Galéria, Budapest
2006 • Велики повертачі, [1] культурний центр Надькереш Арані Янош, Надькереш 2008 • Сонячні вуличні хлопці - 12 художників відгукнулися на 12 художніх фільмів Дьордя Сом'яша, галерея Форрас, Будапешт
Festményeiből
Картини
Tanya Mikonoszon (1981) Csemniczky Boldizsár (1990) Balaton.
Ферма в Міконосі (1981) Болдіжар Чемницькі (1990) Озеро Балатон.
Szent György-hegy
Георгіївський пагорб
Könyvei
Книги
Jegyzetek
Примітки
Életpályája
Кар'єра
Somogyi Viktor és Borzák Róza házasságából született.
Батьки - Віктор Шомодьі і Роза Борзак.
1956–1960 között a Képzőművészeti Gimnáziumban tanult.
У 1956—60 навчався у вищій школі образотворчого мистецтва.
1960–1964 között a Kossuth Nyomdában segédmunkásként, majd szakmunkásként dolgozott, itt tanulta meg a sokszorosító grafikai eljárásokat.
У період з 1960 по 1964 рр. працював допоміжним працівником у друкарні « Кошут», пізніше вже як кваліфікований робітник.
A papi hivatást választotta, 1962–1968 között a budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémia hallgatója volt.
Обравши священство, між 1962-1968 навчався у будапештській Академії католицької теології.
1967-ben szentelték pappá.
У 1967 році був рукоположений у священики.
1968-ban doktorált egyháztörténetből.
У 1968 році закінчив церковну історію .
1968–1975 között munkáspapként tevékenykedett.
З 1968 по 1975 рр. був практикуючим священиком.
1971–1975 között a Tömő utcai kápolnában segédlelkészi beosztásban szolgált, a lelkészi szolgálat mellett fizikai munkát is kellett vállalnia, hogy fenntartsa magát.
У період з 1971 по 1975 рр. був помічником у каплиці на вулиці Тьоме .
1972-ben Markó György nyomdász a szitanyomás művészetét mutatta meg neki.
У 1972 році Марко Дьордь показав йому мистецтво трафаретного друку .