Bükkszentkereszt (1940-ig Újhuta, szlovákul Nová Huta) község Borsod-Abaúj-Zemplén megye Miskolci járásában, Miskolctól 20 kilométerre nyugatra, a Bükk-vidék területén fekszik.
Бикксенткерест (мађ. Свети Прећи у Бикком, до 1940 Újhuta, словачки Nová Huta) је село у Мађарској, у жупанији Боршод-Абауј-Земплен. Бикксенткерест је 20 километара удаљен од Мишколц.
600 m-es tengerszint feletti magasságával[4] az ország egyik legmagasabban fekvő települése. A hegyekkel körbezárt völgykatlanban épült faluban és környékén a hóréteg vastagsága január–februárban rendszeresen eléri a 30–40 cm-t. Bükkszentkereszthez tartozik Hollóstető.
Букксенткерест је други највише село у Мађарској, са 600 метара надморске висине. Село има разбалансиран време.
Népcsoportok
Демографија
További információk
За више информација
Bükkszentkereszt község honlapja Bükkszentkereszt a www.bukk.info-n
Сајт насеља Bükkszentkereszt Bükkszentkereszt у www.bukk.info
A településen a lakosságnak 80%-át magyar, a 20%-át szlovák származású[5] emberek alkotják. Ezenkívül 1 magát cigánynak valló személy is él a településen.
Етнички састав села до 2011. године Мађари - 80% Словаци - 20% Постојао је један човек који се представио као Роми.
Lovas Ildikó (Szabadka, 1967. augusztus 18. –) József Attila-díjas magyar író, kritikus, műfordító, szerkesztő.
Илдико Ловаш ( Суботица, 18. август 1967 ). је награђивани мађарски писац, критичар, преводилац, уредник, добитник награде Јожеф Атила.
Életrajza a Szépírók Társaságának honlapján Lovas Ildikó az Írólapon Kortárs magyar írók
Биографија на веб страници Друштва ликовних писаца Илдико Ловаш на листу за писање Савремени мађарски писци
Életpályája
Живот и каријера
Szülei: Lovas László és Kis Csepregi Magdolna.
Њени родитељи су Ласло Ловаш и Kis Csepregi Magdolna.
1986–1991 között az Újvidéki Egyetem magyar nyelv és irodalom szakos hallgatója volt.
Између 1986. и 1991. била је студент мађарског језика и књижевности на Универзитету у Новом Саду. Дипломирала је 1991. године на Катедри за мађарски језик и књижевност Филозофског факултета Универзитета у Новом Саду.
1987 óta jelennek meg írásai az Új Symposion, Üzenet, Ex Symposion, Jelenkor, Kalligram, Műhely, Új Forrás oldalain.
Од 1987. њени радови се појављују на страницама Új Symposion, Üzenet, Ex Symposion, Jelenkor, Kalligram, Műhely, Új Forrás. Од 1991. до 1995. радила је на Новосадској телевизији . Између 1995. и 1996. била је новинар за културну рубрику дневних новина Мађар Соа.
1991–1995 között az Újvidéki Televízió munkatársa volt.
Од 1997. до 1998. био је наставник у Средњој економској школи Боса Милићевић.
1995–1996 között a Magyar Szó című napilap művelődési rovatánál volt újságíró. 1997–1998 között a Bosa Milićević Közgazdasági Szakközépiskola tanára volt.
Од 1998. до 2008. био је главни уредник суботичког часописа за књижевност, уметност, критику и друштвене науке Изенет (Üzenet) [1] Од 2003. до 2010. била је саветник за културу у Суботици. [1] Члан Мађарског савеза Војводине од 2007. године.
1998–2008 között az Üzenet című szabadkai irodalmi, művészeti, kritikai és társadalomtudományi folyóirat főszerkesztője.[1] 2003–2010 között Szabadka művelődési tanácsosa volt.[1] 2007 óta a Vajdasági Magyar Szövetség tagja.[2] 2010 óta Magyar Nemzeti Tanács művelődési tanácsosa.[2]
[2] Саветник за културу Мађарског националног већа од 2010. године. [2] Дела су јој превођена на српски, хрватски, немачки , бугарски језик. Аутор је будимпештанске издавачке куће са седиштем у Братислави, “Калиграм”, а њен београдски издавач је “Фабрика књига”.
Művei
Дела
Varázsszobor (antológia, 1990) Felütés (antológia, 1990) Kapun kívül (antológia, 1993) Kalamáris (novellák, 1994) A másik történet (novelláskötet, 1995) Budapesti aggadák (antológia, 1999) Meztelenül a történetben (regény, 2000) Via del Corso (novellák, 2001) Könyv-Jelző (antológia, 2002) Huszonnyolc colour totál (antológia, 2003) Kijárat az Adriára James Bond Bácskában.
Varázsszobor Магична скулптура (антологија, 1990) Felütés Напад (антологија, 1990) Kapun kívül (Зборник, 1993) Kalamáris (кратке приче, 1994) A másik történet Друга прича (свезак кратке приче, 1995) Budapesti aggadák (антологија, 1999) Meztelenül a történetben Голи у причи (роман, 2000) Via del Corso (приповетке, 2001) Könyv-Jelző Маркер књига (антологија, 2002) Huszonnyolc colour totál Двадесет и осам укупних боја (антологија, 2003) Kijárat az Adriára James Bond Bácskában. Regény ; Калиграм, Братислава 2005 Spanyol menyasszony. Lány, regény Шпанска невеста.
Regény; Kalligram, Pozsony 2005 Spanyol menyasszony.
Девојчица, роман ; Калиграм, Братислава 2008 A kis kavics.
Lány, regény; Kalligram, Pozsony 2008 A kis kavics.
Léni és Leni Riefenstahl könyve. Regény Мали шљунак.
Léni és Leni Riefenstahl könyve.
Књига Лени и Лени Риефенстахл.
Regény; Pesti Kalligram, Bp., 2010 Vajdasági magyar kulturális stratégia.
Роман ; Пести Каллиграм, Бп., 2010 Vajdasági magyar kulturális stratégia. 2012–2018; Мађарска културна стратегија у Војводини.
2012–2018; fel. szerk.
2012–2018 ; горе. изд.
Lovas Ildikó; Magyar Nemzeti Tanács Közigazgatási Hivatala, Szabadka, 2011 Cenzúra alatti.
Илдико Ловас; Административна канцеларија Мађарског националног већа, Суботица, 2011 Cenzúra alatti.
Készülődés szabómagdaságra.
Készülődés szabómagdaságra. Regény Под цензуром.
Regény; Pesti Kalligram, Bp., 2014 Rózsaketrec.
Припрема за кројење. Роман ; Пести Каллиграм, Бп., 2014 Rózsaketrec. Próza Кавез са ружама.
Próza; Forum, Újvidék, 2016
Проза ; Форум, Нови Сад, 2016
Szirmai Károly-díj (1994) Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1998) Dr. Bodrogvári Ferenc-díj (2001) Gion Nándor-ösztöndíj (2004) Sziveri János-díj (2005) Bezerédj-díj (2005) Rotary irodalmi díj (2011) József Attila-díj (2017)
Награда Szirmai Károly (1994) Стипендија Móricz Zsigmond (1998) Награда др. Bodrogvári Ferenc (2001) Стипендија Гион Нандор (2004) Награда Sziveri János (2005) Награда Безеређ (2005) Награда за ротаријску књижевност (2011) Награда Јожеф Атила (2017)
A temerini fiúk (temerini ötök) öt vajdasági magyar fiatal, akik 2004. június 26-án éjjel a szerbiai Temerinben brutálisan megvertek egy szerb férfit.
Случај Темеринске петорке јесте случај петорице војвођанских Мађара, који су 2004. у ноћи 26. јуна у Темерину брутално претукли Зорана Петровића.
A bíróság gyilkossági kísérlet miatt 10-15 év közötti börtönbüntetést szabott ki.
Суд је за убиство у покушају изрекао казну затвора од 10 до 15 година.
Az ítélet komoly vitát kavart, bírálói szerint aránytalanul súlyos volt, miközben magyarokat megverő szerbek ugyanabban az időszakban jelentéktelen büntetéseket kaptak. Számos magyarországi politikus is megpróbált – sikertelenül – közbenjárni a kiszabott büntetés enyhítése érdekében.
[1]
Uracs József 2015 karácsonyán egy nappal előbb szabadult, mivel a börtönszemélyzet miatta külön nem akart bemenni szombaton, így már december 25-én kiengedték.[10]
Јожеф Урач је пуштен дан раније на Божић 2015. године, јер затворско особље није хтело да долази у суботу због њега, па је пуштен већ 25. децембра. [1]
Máriás István is letöltötte büntetését, így 2017 december 26-án szabadlábra helyezték az utolsó "temerini fiút" is.[11]
Казну је одслужио и Иштван Маријаш, па је 26. децембра 2017. године пуштен на слободу. [1]
Jegyzetek
Извори
Források
Спољашње везе
A magyar fiatalok, Horvát Árpád, Illés Zsolt, Máriás István, Szakáll Zoltán és Uracs József 26-án éjszaka találkoztak a szerb Zoran Petrović-csal a temerini piactéren.
Група Мађара, Арпад Хорват, Жолт Илес, Иштван Маријаш, Золтан Сакал и Јожеф Урач, сусрели су се са Србином Зораном Петровићем у ноћи 26. на пијаци у Темерину.
Mind a hatan ittas állapotban voltak; szóváltásba keveredtek, majd a magyarok súlyosan bántalmazták Petrovićot, majd otthagyták a magatehetetlen férfit, akire reggel találtak rá és szállították kórházba.
Сви момци су били пијани и посвађали су се, затим су Мађари тешко злостављали Петровића, а потом оставили унесрећеног младића, који је ујутру пронађен са џаком кромпира на глави и одвезен у болницу. Петровић је имао 37 година у тренутку напада.
A kórházi jelentés szerint többek között eltörték az állát, a halántékcsontját, és egy idegen testet (a vádirat szerint vascsövet) dugtak fel a végbelébe, ami ott szakadásokat okozott.[4]
Према болничком извештају, између осталог, сломљена му је вилица и слепоочница, а страно тело (према оптужници, гвоздена цев) убачено му је у ректум, што је изазвало руптуре. Дебело црево Петровића остало је трајно оштећено и никада није успео да се опорави од повреда, преминуо је 2009. године. [1][2]
Az ítélet és utóélete
Пресуда
A bíróság úgy értékelte, hogy Petrović viselkedésével nem adott okot az erőszakra, valamint súlyosbító körülményként vette figyelembe, hogy sorsára hagyták a férfit, aki meghalt volna, ha nem találnak rá, ezért gyilkossági kísérletnek minősítette az esetet.[5] Horvát Árpád 10 év, Illés Zsolt 13 év, Máriás István 15 év, Szakáll Zoltán és Uracs József 11 és fél év börtönbüntetést kapott.[6]
Суд је оценио да Петровићево понашање није изазвало насиље, а као отежавајућу околност оценио је чињеницу да је мушкарац остављен препуштен судбини, дакле умро би да није пронађен, па је случај окарактерисао као покушај убиства. [1] Окривљени су навели да их је Зоран "провоцирао и псовао Мађаре". [2] Арпад Хорват је осуђен на 10 година, Жолт Илес на 13 година, Иштван Маријас на 15 година, Золтан Сзакал и Јожеф Урач на 11 и по година.
A büntetést a magyar sajtó és jogvédő szervezetek aránytalanként jellemezték, és olyan ítéletekkel állították szembe, amikben magyar áldozatokat bántalmaztak súlyosan, és az elkövetők egyéves vagy rövidebb büntetést kaptak.[1]
Мађарска штампа окарактерисала је казну као несразмерну, поређена је са казнама у којима су мађарске жртве тешко злостављане, а починиоци су добили казну од годину дана или мање. [1]
A magyar politika számos kísérletet tett az ítélet enyhítésére, de ezek nem jártak sikerrel.
Мађарски политичари су неколико пута покушавали да ублаже казне, али нису успели.
Az elítéltek elnöki kegyelmet kértek; Illés és Máriás kérelmét Boris Tadić államfő elutasította, utódja, Tomislav Nikolić azonban 2012-ben felfüggesztette Horvát és Szakáll büntetését.[7][8][9]
[1] Осуђеници су затражили председничко помиловање, захтев Илеса и Маријаса председник Борис Тадић је одбио [2], али је његов наследник Томислав Николић суспендовао казну Хорви и Сакалу 2012. године. [3] [4] [5]
Az Interkulturális Központ (IK, Interkulturalni Centar) non-profit ifjúsági civil szervezet Szerbiában, központja Újvidéken van.
Интеркултурални центар (мађ. Interkulturális Központ, Újvidék) је непрофитна омладинска невладина организација у Србији, са седиштем у Новом Саду.
A központ célja, hogy elősegítse és bővítse az ifjúság és a felnőttek kulturális jellegű szórakozásának, időtöltésének lehetőségeit, különböző kultúrák összekötését a magyar kulturális örökség megőrzésének fontosságát a tolerancia szelemében.
Циљ центра је да промовише и прошири могућности за културну забаву и разоноду младих и одраслих, повезаност различитих култура и важност очувања мађарске културне баштине у духу толеранције.
Továbbá szélesebb kör számára biztosítsa és elérhetővé tegye az egyes szabadidő tevékenységet a jövő generáció számára értékek megőrzése céljából nevelési, oktatási, kulturális feladatokat és tevékenységeket lásson el. E célok érdekében felvállalja táborok, előadások, bemutatók, tanfolyamok, oktatási és kulturális programok szervezését, kiadványok megjelentetését és terjesztésében való közreműködést.
У циљу постизања ових циљева предузима организацију кампова, предавања, презентација, курсева, образовних и културних програма, издавање и дистрибуцију публикација.
Az egyesület honlapja Facebook oldal
Сајт удружења Фејсбук страница
Interkulturális Központ célja az anyaországhoz Magyarországhoz, kulturális, ifjúsági és egyéb szervezettekkel és intézményekkel való minél jobb és szorosabb együttműködés és tapasztalatcsere kialakítása.
Циљ Интеркултурног центра је такође успостављање боље и ближе сарадње и размене искустава са Мађарском, културним, омладинским и другим организацијама и институцијама.
A Sinkó Ervin-díj a Sinkó Ervin Alapítvány által 1970-ben létrehozott vajdasági irodalmi díj.
Награда „Шинко Ервин“ је војвођанска књижевна награда коју је установила Фондација Шинко Ервин 1970. године.
Története
Историја
Az 1970-ben létrehozott díj Sinkó Ervin irodalmár, egyetemi tanár végrendelete értelmében minden évben azt a vajdasági fiatalt illeti meg, aki magyar nyelven megjelent önálló irodalmi művével, vagy huzamosabb időn át folytatott irodalmi, illetve tudományos tevékenységével kiemelkedő munkát hozott létre.
Награда је установљена 1970. године, вољом удовице Ирме Ротбарт, жене писца и универзитетског професора Шинка Ервина, награда се сваке године додељује младим писцима на почетку каријере који стварају трајну вредност.