Giuliano Amato (Torino, 1938. május 13. ) olasz politikus, kétszer is Olaszország miniszterelnöke volt.
Giuliano Amato (f. 13. maí 1938) er ítalskur stjórnmálamaður sem hefur tvisvar gegnt embætti forsætisráðherra Ítalíu.
Politikai pályafutását a szocialista pártban kezdte.
Hann hóf stjórnmálaferil sinn í sósíalistaflokknum.
1992-ben lett először miniszterelnök, és egészen 1993-ig volt hatalmon, amikor is a Mani pulite a csúcson volt, de soha nem avatkozott be a korrupciós nyomozásba.
Árið 1992 varð hann forsætisráðherra í fyrsta skiptið og var við stjórn til 1993 meðan Mani pulite stóð sem hæst en blandaðist aldrei sjálfur í spillingarrannsóknina.
Kormánya megpróbált olyan törvényjavaslatot elfogadni, amely a korrupcióval kapcsolatos nyomozást az igazságszolgáltatásról a rendőrségre helyezné át.
Ríkisstjórn hans reyndi að koma í gegn frumvarpi um að rannsókn spillingarmála flyttist frá dómsvaldinu til lögreglunnar.
A törvényjavaslat általános felzúdulást váltott ki, és végül az elnök, Oscar Luigi Scalfaro megtagadta a törvény ratifikálását azzal az indokkal, hogy az sérti az alkotmányt.
Frumvarpið olli almennum uppþotum og á endanum synjaði forsetinn, Oscar Luigi Scalfaro, að staðfesta lögin á þeirri forsendu að þau brytu í bága við stjórnarskrána.
Giuliano Amato 1998 -ban lett D'Alema első kormányának új minisztere, aki a balközép kormány utolsó hónapjaiban vette át a miniszterelnöki posztot, és a 2001-es parlamenti választásokig töltötte be hivatalát, amikor is Berlusconi jobboldali választási koalíciója, a Forza Italia vette át az irányítást.
Giuliano Amato varð aftur ráðherra í fyrstu ríkisstjórn D'Alema 1998 og tók við forsætisráðherraembættinu síðustu mánuði vinstri-miðjustjórnarinnar og sat að völdum fram að þingkosningunum 2001 þegar kosningabandalag hægriflokkanna undir forystu Berlusconis fór með sigur af hólmi.
Massimo D'Alema (1949. április 20.) olasz politikus, olasz miniszterelnök, a Köztársaság történetében az első, aki az Olasz Kommunista Párt soraiból került ki.
Massimo D'Alema (f. 20. apríl 1949) er ítalskur stjórnmálamaður og fyrrum forsætisráðherra Ítalíu, sá fyrsti í sögu lýðveldisins sem kemur úr röðum ítalska kommúnistaflokksins.
A Baloldali Demokrata Párt elnöke és a Nemzetközi Szocialista Szervezet alelnöke volt.
Hann var formaður vinstri-lýðræðisflokksins og varaforseti alþjóðasamtaka sósíalista.
D'Alema a kommunista pártban tevékenykedő családból származik, és tizennégy évesen csatlakozott a párthoz.
D'Alema kemur úr fjölskyldu sem var virk í kommúnistaflokknum og hann skráði sig fjórtán ára gamall í flokkinn.
Néha a "buli gyermekének" is nevezték.
Hann hefur stundum verið kallaður „barn flokksins“.
Az 1980-as évek viharos éveiben közvetíteni próbált a Kommunista Párt és a sok őt feladó radikális baloldali mozgalom között, Enrico Berlinguer vezetésével túlságosan konzervatívnak és óvatosnak tartották.
Á umrótsárum 8. áratugarins reyndi hann að miðla málum milli kommúnistaflokksins og fjölmennra róttækra vinstrihreyfinga sem höfðu gefist upp á honum og þótti hann of íhaldssamur og varfærinn undir stjórn Enricos Berlinguer.
D'Alema Berlinguer jobbkeze lett, és elkísérte az 1984-es Jurij Andropov temetésére.
D'Alema varð hægri hönd Berlinguers og fór meðal annars með honum í jarðarför Júrí Andropov 1984.
Amikor Berlinguer 1988-ban szívrohamban meghalt, D'Alema a L'Unità szerkesztője volt. A kommunista párt szóvivője volt 1991-ben, és részt vett egy új párt, a Baloldali Demokrata Párt megalapításában, amely tagja volt a kommunista pártnak. Az Ulivo Alliance megnyerte az 1996-os választásokat.
Þegar Berlinguer lést úr hjartaáfalli 1988 var D'Alema ritstjóri L'Unità, málgagns kommúnistaflokksins 1991 átti hann þátt í stofnun nýs flokks, vinstrisinnaða lýðræðisflokksins, sem átti aðild að Ólífubandalaginu sem vann kosningarnar 1996.
Prodi első kormányában D'Alema a parlamenti reformbizottság elnöke volt, és amikor a kormány 1998-ban bukott, átvette a miniszterelnöki posztot, és 2000-ig töltötte be a tisztséget, amikor is a balközép pártok veszítettek a helyhatósági választásokon.
Í fyrstu ríkisstjórn Prodis var D'Alema forseti þingnefndar um stjórnsýsluumbætur og þegar ríkisstjórnin féll 1998 tók hann við sem forsætisráðherra og gegndi því embætti til 2000 þegar vinstri-miðjuflokkarnir töpuðu illa í sveitarstjórnarkosningum.
Giuliano Amato követte.
Eftir afsögn hans tók Giuliano Amato við.
2006-tól Prodi második kormányában D'Alema külügyminiszteri posztot töltött be.
Í annarri ríkisstjórn Prodis frá 2006 gegndi D'Alema stöðu utanríkisráðherra.