Лел или Лехел, цитиран и като Леел, Лелу, Лельо (? – Регенсбург, 955) е маджарин-авантюрист, потомък на Арпад и един от предводителите на унгарската армия при Аугсбург в битката Лехското поле.
Lél vagy Lehel, más írásmód szerint Leel, Lelu, Lélö (? – Regensburg, 955) Árpád fejedelem leszármazottja, a kalandozó magyar hadak egyik vezére, aki Bulcsú vezérrel együtt vereséget szenvedett az augsburgi (lech mezei) csatában.
Haladéktalanul lefogták őket, és Regensburgban bitófán megfojtották. “
Haladéktalanul lefogták őket, és Regensburgban bitófán megfojtották. ”
Ekkor egy nyílvessző fúrta át torkát és azonnal megölte.[1] “
Ekkor egy nyílvessző fúrta át torkát és azonnal megölte.[5] ”
Main Page
Lél Josef Kriehuber színezett litográfiája Született ? Elhunyt 955 Regensburg Foglalkozása katona Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Lél témájú médiaállományokat.
Табелата на входа на селото Каменният мост Някогашното училище Паметна плоча за Стойо Хаджиев над входа на училището Паметник на Стойо Хаджиев в центъра на селото Старинна къща в центъра Имена на жители от Голешово, загинали във войните, на паметника в село Петрово
Településtábla a falu bejáratánál Kőhíd Az egykori iskola Sztojo Hadzsiev emléktábla az iskola bejárata felett Sztojo Hadzsiev emlékműve a falu központjában Régi ház a központban Háborúban elhunyt golesovoi lakosok nevei a Petrovo faluban található emlékműn
Го̀лешово е село в Югозападна България, част от община Сандански, област Благоевград.
Golesovo falu Bulgária dél-nyugati részén Szandanszki önkormányzat területén, Blagoevgrad megyében.
Хижа Извора
Izvora menedékház
Хижа Извора се намира в планината Славянка (Алиботуш) в местността Извора. Разположена е на около 700 м н.в., на 6 км югоизточно от село Петрово по асфалтовия път към село Голешово, област Благоевград.
Az Izvora menedékház a Szlavjanka-hegységben fekszik, mintegy 700 méter tengerszint feletti magasságban, Petrovo falutól 6 kilométerre délkeletre, a Golesovo felé vezető aszfaltúton.
В близкото минало хижата е била гранична застава.
A közelmúltban a kunyhó határőrállomásként szolgált.
Околността и прилежащият район на планината Славянка са влизали в граничната зона с Република Гърция, и са били недостъпни за туристи.
Korábban a Szlavjanka-hegység környezete és az azzal szomszédos lakott területek a turisták számára nem volt elérhető.
Днес хижа Извора заедно с разположената на изток от Парилската седловина хижа Славянка са основните места за отсядане на посетителите на девствената гранична планина Алиботуш.
Manapság az Izvora menedékház, valamint a Paril-nyeregtől keletre fekvő Szlavjanka menedékház szolgál a túrázók fő szálláshelyéül az érintetlen Alibotus határhegyen.
Хижата представлява масивна двуетажна постройка. Водоснабдена и електрифицирана.
A kétszintes menedékházban megoldott a víz- és áramellátás.
Разполага с около 40 места, разпределени в стаи с 2, 3 и повече легла, със собствени санитарни възли. Стаите са ремонтирани и с нови мебели.
Körülbelül 40 ággyal rendelkezik 2, 3 és több ágyas szobákban, saját fürdőszobával.
Село Голешово е разположено в север-северозападното подножие на граничната планина Славянка (Алиботуш).
A település a Görögországgal határos Szlavjanka (Alibotus) hegyvonulat észak-északnyugati lábánál található.
В непосредствена близост до него се намира биосферният резерват „Алиботуш“.
A közvetlen közelében található az Alibotus bioszféra rezervátum.
Голешово отстои на 46 километра от град Сандански, на 21 километра от село Катунци и на 14 километра от село Петрово. Пътят до селото е асфалтиран.
Golesovo 46 kilométerre található Szandanszki városától, és 14 kilométerre Petrovo falutól (aszfaltút).
На 9 километра източно от него е разположена Парилската седловина, до която води черен път. Голешово е с малобройно население. Тук е съхранена интересна старинна архитектура.
A településtől további 9 kilométerre keletre található a Paril nyereg, amelyhez földút vezet.
Кочерѝново е град в Западна България. Той се намира в Област Кюстендил, в близост до град Благоевград.
Kocserinovo város Bulgária nyugati részén, Kjusztendil megyében, Blagoevgrad közelében.
Градът е административен център на община Кочериново.
A város Kocserinovo önkormányzat közigazgatási központja.
Ца̀рево е град в Югоизточна България, област Бургас.
Tsarevo város Bulgária délkeleti részén, Burgasz megyében .
Намира се в близост до град Ахтопол и отстои на 70 км югоизточно от Бургас.
Ahtopol városától nem messze, Burgasztól 70 kilométerre dél-keletre.
В миналото е известен като Василико̀ и Мичу̀рин.
Korábbi elnevezései Vasziliko és Micsurin.
Градът е административен център на Община Царево.
A város Tsarevo kistérség adminisztratív központja.
Населението на града е 6894 души, което го прави седмото по големина населено място в Област Бургас.
Lakossága 6894 fő, ezzel Burgasz megyében a hetedik legnépesebb település.
Царево има 5966 жители към 31.12.2015 г[2].
Carevo lakossága 2015.12.31-én [1] 5966 fő.
Кмет на общината е Георги Лапчев (ГЕРБ) – от 2011 г.
2011 óta a város önkormányzatának polgármestere Georgi Lapchev (GERB).
Побратимени градове
Testvérvárosok
Поглед към южния полуостров
Kilátás a déli irányban
Едни от най-практикуваните спортове в града са волейболът и футболът. В историята на училището има записани победи в няколко републикански първенства.
A város legnépszerűbb sportjai a röplabda és a futball.
Град Царево е разположен на полуостров. Бреговата ивица е много разчленена.
Carevo városa a Fekete-tenger partján, egy félszigeten fekszik, partvonala tagolt.
На юг от града се намира връх Папия с 502 m надморска височина, гледката от там към Царево и крайбрежието на Странджа е прекрасна.
A várostól délre helyezkedik el a Papija-csúcs, 502 m tengerszint feletti magasságban, ahonnan Carevóra és a Sztrandzsa partvidékére nyílik gyönyörű kilátás.
Като географски дадености планината и морето несъмнено играят важна роля в развитието на района.
A város földrajzi adottságából kiindulva a hegyek és a tenger fontos szerepet játszanak a régió fejlődésében.
Трифон Зарезан (или Ден на лозаря) е български народен празник в чест на свети Трифон.
A Trifon Zarezan (vagy szőlőskertek napja) egy bolgár a Szent Trifon tiszteletére tartott nemzeti ünnep.
Празнува се от лозарите, соколарите, градинарите и кръчмарите на 14 февруари, а не когато Българската православна църква тържествено чества Трифоновден[1].
A szőlőtermelők, solymászok, kertészek és vendéglősök ünneplik február 14-én (nem pedig a bolgár ortodox egyház általi Szent Trifon napján [1]).
Зарязване на лозята в Карабунар на Трифон Зарезан, 2003 г.
A karabunari szőlőültetvények metszése, Trifon Zarezan ünnepén 2003-ban.
Лозарски празник
Szőlőskertek ünnepe
Това е трудов обичай, свързан с първия стопански процес в годишния цикъл на обработка на лозата – пролетното ѝ зарязване. В българския народен календар има и други важни трудови празници, свързани с лозарството и винарството. Така нареченият Кършовден, когато се окършват ненужните лозови пръчки, за да не отнемат силата на лозата, се свързва с деня на св. св.
A bolgár népi kalendáriumban több, a szőlőtermesztéssel és borászattal kapcsolatos fontos ünnepnap is szerepel.
Гроздоберът Виноберма се оповестява официално след Кръстовден. Всички тези гранични периоди в отглеждането на лозата и производството на вино са повече или по-малко обичайно и ритуално отбелязани в народната традиция, като са прикрепени към определен календарен светец. Празникът се среща още като Зарезановден, Трифун Чипия, Трифун Зарезой, Трифун пияница.
Ezek jellemzően a szőlőtermesztés szakaszait jelölik, melyeket a néphagyomány többé-kevésbé szokásosan és rituálisan jelöli.
Шаронска къща в село Марино поле, Петричко
Saron-ház Marino Pole faluban, Petrics megyében
Шаронската къща или бежанска къща е вид къща, строена в България в началото на XX век за десетките хиляди бежанци от Македония и Беломорска Тракия.
A Saron ház a XX. század elején Bulgáriában menekülteknek épült háztípus. Ilyen épületek a Macedóniából és Égei-tengeri Trákiából menekültek tízezrei számára épültek.
Те носят името на френския банкер Роне Шарон - специално назначен комисар на Обществото на народите (ОН) за бежанците в България, чиято мисия е да набави за бежанците жилища, земеделски сечива, добитък.[1]
A háztípus a nevét René Charron francia bankárról kapta, aki a Nemzetek Szövetsége által a bulgáriai menekültek számára kinevezett biztosa volt. Megbízatásának része a menekültek számára lakhatás, mezőgazdasági eszközök és az állatállomány biztosítása volt.
Шарон, който е идеолог на архитектурния модел на бежанските къщи, успява да издейства заем от ОН на стойност 2,25 милиона лири стерлинги. Днес запазени Шаронски къщи има все още по Южното Черноморие, из селата на Странджа планина, Петрич[2] и Петричко.
A menekültházak építészeti modelljét megalkotó Charron 2,25 millió brit font értékű nemzetközi hitelt szerzett a beruházásra, amiből a Fekete-tenger bulgáriai partivédéken déli részén, a Strandzsa-hegységben és Petrics megyében még ma is álló házak épültek.
Шаронските къщички имат проста архитектура: те са 1-етажни, имат малка основа против влагата, централно общо помещение, около което са долепени от 2-те му страни стаички.
A Saron házak egyszerű felépítésűek, egyszintesek, ám a nedvesség ellen enyhén magasított alapzattal rendelkeznek.
В повечето случаи стаите са непреходни, с достъп само отвън (автономност на обитаването).
Az épületek közepén egy társalgó található, ahonnan két oldalt nyílnak a különálló szobák.
При необходимост се долепват до тях още стаи. Конструкцията е лесна за изпълнение и гъвкава, строителните материали са изключително местни – най-често непечени тухли, кирпич, слама за покрива (първоначално).
A kivitelezés egyszerű építési technikával, helyi építőanyagok - leggyakrabban vályogból, vagy nem égetett téglából, kezdetben szalmatető - felhasználásával történt.
Байкушевата мура е важен екземпляр от вида черна мура (Pinus heldreichii).
A Bajkusev fenyő egy fekete fenyő (Pinus heldreichii) Bulgáriában a Pirin-hegységben.
Наречена е на името на лесовъда Костадин Байкушев, който през 1897 година открива и описва този екземпляр.
Nevét Kosztadin Bajkusev erdészről kapta, aki 1897-ben fedezte fel és írta le ezt a példányt.
Намира се в планината Пирин в България на 1930 метра надморска височина. Разположена е в близост до хижа Бъндерица до пътя от Банско за хижа Вихрен.
A Pirin-hegységben, a Banderica menedékház közelében, 1930 méterrel a tengerszint felett található.
Възрастта ѝ се оценява на повече от 1300 години, което я прави най-старото иглолистно дърво в държавата и едно от най-старите дървета в света.
Korát több mint 1300 évre becsülik, így az ország legrégebbi tűlevelű fája és a világ egyik legöregebb fája.
Приблизителните ѝ размери са: височина 26 метра, диаметър 2,48 метра и обиколка 7,80 метра.[1]
Hozzávetőleges méretei: magassága 26 méter, átmérője 2,48 méter, kerülete 7,80 méter. [1]